Trianon

Sokan mondogatják ma azt, hogy talpra kellene állnunk már Trianon után végre, mert már csak mi rágódunk rajta, mint a kutyák a koncon. Nem érdekel már senkit sem, csak minket. A szlovákok, a románok, a szerbek is túlléptek rajta, hát még a franciák, akiknek köszönhetjük ezt! De ők vajon a kedves, aranyos szomszédaink túllépnének egy ilyen helyzeten? Vagy esetleg a nagy francia nemzet, amely olyan büszke önmagára és a történelmére? Mit csinálnának, ha az országuk és népességük egyharmadára csökkenne?

Tényleg sokkal jobban haladnánk előre, ha arra koncentrálnánk, hogy most a jelenlegi helyzetben hogyan juthatunk előrébb, de azt a gaztettet, azt a szégyenteljes szabadrablást, amelyet ellenünk elkövettek 1920. június 4-én nem szabad soha elfelejtenünk, és a többieket mindig emlékeztetni arra, hogy minek köszönhetik a mostani helyzetüket. Erre itt van egy remek nóta: