Szakvizsga

Na sikerült!

A mostani munkahelyemen két évente minden dolgozónak szakvizsgát kell tennie, bizonyítván, hogy ismeri a munkája ellátásához szükséges szabályokat. Csakhogy ezek a napok, az emberek rémálmaiban jönnek elő: hihetetlen stressznek, nyomásnak vannak kitéve egyszerű emberek. Nap, mint nap elvégzik a feladatukat (sokszor már több évtizede), és ilyenkor nemes egyszerűséggel a terror nyomása alatt teljesen hülyének tartják őket. Az emberek -- akik a maguk területén kiváló szakemberek -- egy-egy ilyen alkalommal rémülettel az arcukon, pattanásig feszült idegekkel próbálnak megfelelni a követelményeknek, hiszen az életük, a munkájuk múlik rajta.

Nekem ma sikerült a vizsga hál Istennek. Volt alkalom, amikor én is megtörten, megszégyenítve kullogtam el a vizsgáról, mert megbuktam, de a mai nap szerencsére nem ilyen volt. Irgalmatlanul be voltam ijedve, rettenetesen féltem, de most nem én voltam a célpontja a vizsgabiztosnak. Azt kell, hogy mondjam, hogy a főiskolán nem voltam ennyire besz***a a szigorlatoktól, vizsgáktól, mint ezen a napon. Nem érti az ember a kérdést, vagy ha érti is  (és ráadásul tudja is a választ hiszen máskor már csinálta, találkozott vele), akkor sem tud megszólalni, vagy úgy kell harapófogóval kihúzni belőle a feleletet. De mindegy, ma sikerült: a következő két évre le a gond róla. :D