Pechsorozat

Az én Kedvesem ma jött haza. Megbeszéltük, felutazok elé Pestre, hogy a Déliből ne kelljen a nehéz csomagjait átcipelnie a Nyugatiba. Örömmel vállaltam a feladatot, hiszen neki még a csillagokat is lehozom, ha kell. Délelőtt vártam a hívását, melyik vonattal indult el Zalaegerszegről, mikorra érjek fel. Cseng a telefon, én ugrok az állomásra, vonatra fel. Eddig minden rendben. Számolgatok, délután egy körül a Nyugatiban vagyok, az Ő vonata háromnegyed kettőre ér be a Délibe, visszafelé 14:53-kor indul a vonat, tehát kényelmesen elintézhető a feladat. Albertirsa után egyszer csak lassított a vonat, majd egynéhány kilométert így ment és megállt. Egyszer csak jön a kalauz, közli, hogy még előttünk is áll egy vonat, azelőtt levő IC elütött egy autót. Sajnos nem tudja megmondani mikor mehetünk tovább, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a rendőrök a tejhatalmú urak. Egyetlen infót tudott mondani: a mentőhelikopter most szállt fel. Na mondom akkor már nem tart ez olyan sokáig, a mókust elvitte a mentő, akkor még kb. fél óra. Mindez történt 12:30 körül.

Olyannyira ment a kapkodás a helyszínelőknél, hogy 13:40-kor vett lendületet a vonat. Elhaladtunk a balesetes vonat mellett, hát rendesen szerencsétlenül járt az autó. Csak a hátsó fele látszódott ki a mozdony alól. Felhívtam a kedvest, hogy nem érek oda, de várjon meg, majd egy vonattal később jövünk (hozzátartozik a dologhoz, hogy én éjszaka dolgozom és a vonatom 17:45-kor indul, később nem mehetek). Felhív, hogy még ő sincs bent a Déliben. Ekkor 14:00-t mutat az óra. Beérek a Nyugatiba 14:23, Ő már lecuccolt a metróba, én csak várjam a mozgólépcső tetején.

Odarohanok, hát gyalogol felfelé a mozgólépcsőn, mert az időközben baleset miatt megállították! Hát ilyen nincs! Felért, elkapom, futás a pénztárhoz IC pótjegyért, fel a vonatra. Visszafelé már simábban ment minden, de azért Pilis előtt még álltunk egy 10-15 percet. A balesetes vonatot akkor húzták vissza Cegléd felé! Ez 15:45-kor volt. Mindezek után azért a munkábajáró vonatomat elértem, de félúton az is halódni kezdett. Micsoda nap! Ennyi szerencsétlen egybeeséssel még nem találkoztam, de nem is kívánok. Furcsa egy nap volt ez a mai!