Szilánkok

Na ez a durva Newton-i probléma: hogyan lehet az almát visszajuttatni a fára a gravitáció ellenében? A barátunk rájött.

Azt hiszem ez a video mindennél többet mond arról, mire is képes az ember által valaha is alkotott legocsmányabb gyilkos szerkezet. És ez még csak egy kis erejű bomba volt. A mai atomtöltetek ennek a rombolásnak a sokszorosára képesek.

Mitől van az, hogy két ember, akik kapcsolatuk kezdetén élnek-halnak egymásért, megértik egymást, egymás kívánságait lesik, nem a saját érdekeiket nézik, hanem annak örülnek ha a másiknak örömet okozhatnak, később (ha nem is utálják meg egymást) annyira eltávolódnak egymástól, hogy nem tudnak beszélgetni, nem értik meg egymást, sem a mindennapokban, sem az ágyban? Milyen folyamatok okozzák ezt a számomra érthetetlen jelenséget? A kommunikáció hiánya, vagy pusztán a mindennapi élet monotóniája, amelybe anyagiak híján nem tudnak elegendő színt varázsolni?

Tud valaki valamilyen receptet a lustaság, vagy az állandó időzavar legyőzésére? Most is annyi tennivalóm lenne egyszerre, hogy csak futom a köröket, kapkodok össze-vissza, azután elmegy a kedvem az egésztől, nem lesznek megcsinálva a dolgaim. csak nekem ilyen nehéz ez, vagy másnak is gondot okoz? Egyszerre kellene elintéznem mindent, sőt azonos fontosságúnak érzem mindet, azután meg csak elveszek a részletekben. Ráadásul, vannak olyam munkáim, amit meg kell csinálnom, de jelenleg nincs is kedvem vele foglalkozni, pedig ha csinálom, akkor már haladnék vele rendesen.

Ismét hazajött a Kedves egy hétvége erejéig. Szombatra ígérte, de már pénteken itt volt velünk. Szombat közös csavargás, bevásárlás, este étterem. Megmutattam neki a "Ház a tónál" című filmet is: nagyon tetszett neki. Vasárnap szavazás (ez külön bejegyzést érdemel), utána Kecskeméten csavargás. Megnéztük az " Így neveld a sárkányodat" 3D-ben: fantasztikus élmény volt.