Család

Borzasztó furmányos helyzetben vagyok. Az én Kedvesem amikor hazajött, akkor azt hittem kipihente a családot, és kibír velünk egy újabb kis időt. A május úgy is telt el, nagyon jól éreztük magunkat (legalábiss így gondolom), de ez a június, illetve a július eleje az maga a kín. Látom rajta, hogy szenved, nem jó sehogy sem. Egyszer a földbe döngöl a szavaival, máskor meg bújik, mint egy kismacska, van amikor meg nem is szól semmit, csak idegenként kezeli a dolgokat.

A múltkoriban a Kedvesem említette, hogy egy barátjának van pár ezer forintnyi felhasználatlan Üdülési csekkje, esetleg mi fel tudjuk használni. Akkor nem tudtam határozott választ adni neki rá, hogy felhasználjuk, illetve mire, mert még én sem tudtam. Később eszembe jutottak a lehetőségek. Nosza egy telefonhívás a Drágának! Erre közli velem, hogy visszavitte magával, nem hagyta itt. Nem baj, postán elküldi, meglesz az (hozzá kell tennem, hogy a felhasználhatósága a jövő héten lejár, tehát már az utolsó előtti pillanatban vagyunk). Jó rendben elküldi, amit nem tudnak felhasználni.

Ismét hazajött a Kedves egy hétvége erejéig. Szombatra ígérte, de már pénteken itt volt velünk. Szombat közös csavargás, bevásárlás, este étterem. Megmutattam neki a "Ház a tónál" című filmet is: nagyon tetszett neki. Vasárnap szavazás (ez külön bejegyzést érdemel), utána Kecskeméten csavargás. Megnéztük az " Így neveld a sárkányodat" 3D-ben: fantasztikus élmény volt.

Az elmúlt két napom maga volt a pokol. Rettenetesen rossz kedvem volt. Tudom, hogy ez rajtam kívűl senkit nem érdekel, de leírom, hátha segít valamit. Hogy mi az oka? -- kérdezhetitek  tőlem, és joggal. Pusztán a szokásos: nagyon hiányzik a kedves. Ides-tova négy hónapja távol van tőlünk, és én megőrülök a hiányától. Borzasztóan hiányzik! Féltékeny vagyok mindenre, és mindenkire, mert nem velem van.