"Ha barát kell, a legjobb barátod leszek
Ha magányra vágysz, én a csönded leszek
És ember leszek, mert emberre vágysz
Ki szeret, ki elfogad, s kit igaznak látsz."
/Ajánlom annak a Tündérnek aki párnak választott/
"Ha barát kell, a legjobb barátod leszek
Ha magányra vágysz, én a csönded leszek
És ember leszek, mert emberre vágysz
Ki szeret, ki elfogad, s kit igaznak látsz."
/Ajánlom annak a Tündérnek aki párnak választott/
Kíváncsiságból tesztként ma feltelepítettem localhostra a Drupal 7 6. alfa verzióját. Nem igazán hiszek a mendemondákban, hogy "Ez lesz benne, az lesz benne!", inkább a saját szememmel akartam meggyőződni róla.
Na ez a durva Newton-i probléma: hogyan lehet az almát visszajuttatni a fára a gravitáció ellenében? A barátunk rájött.
Azt hiszem ez a video mindennél többet mond arról, mire is képes az ember által valaha is alkotott legocsmányabb gyilkos szerkezet. És ez még csak egy kis erejű bomba volt. A mai atomtöltetek ennek a rombolásnak a sokszorosára képesek.
Mitől van az, hogy két ember, akik kapcsolatuk kezdetén élnek-halnak egymásért, megértik egymást, egymás kívánságait lesik, nem a saját érdekeiket nézik, hanem annak örülnek ha a másiknak örömet okozhatnak, később (ha nem is utálják meg egymást) annyira eltávolódnak egymástól, hogy nem tudnak beszélgetni, nem értik meg egymást, sem a mindennapokban, sem az ágyban? Milyen folyamatok okozzák ezt a számomra érthetetlen jelenséget? A kommunikáció hiánya, vagy pusztán a mindennapi élet monotóniája, amelybe anyagiak híján nem tudnak elegendő színt varázsolni?
Borzasztó furmányos helyzetben vagyok. Az én Kedvesem amikor hazajött, akkor azt hittem kipihente a családot, és kibír velünk egy újabb kis időt. A május úgy is telt el, nagyon jól éreztük magunkat (legalábiss így gondolom), de ez a június, illetve a július eleje az maga a kín. Látom rajta, hogy szenved, nem jó sehogy sem. Egyszer a földbe döngöl a szavaival, máskor meg bújik, mint egy kismacska, van amikor meg nem is szól semmit, csak idegenként kezeli a dolgokat.