utazás a koponyámban

Mitől van az, hogy két ember, akik kapcsolatuk kezdetén élnek-halnak egymásért, megértik egymást, egymás kívánságait lesik, nem a saját érdekeiket nézik, hanem annak örülnek ha a másiknak örömet okozhatnak, később (ha nem is utálják meg egymást) annyira eltávolódnak egymástól, hogy nem tudnak beszélgetni, nem értik meg egymást, sem a mindennapokban, sem az ágyban? Milyen folyamatok okozzák ezt a számomra érthetetlen jelenséget? A kommunikáció hiánya, vagy pusztán a mindennapi élet monotóniája, amelybe anyagiak híján nem tudnak elegendő színt varázsolni?

Borzasztó furmányos helyzetben vagyok. Az én Kedvesem amikor hazajött, akkor azt hittem kipihente a családot, és kibír velünk egy újabb kis időt. A május úgy is telt el, nagyon jól éreztük magunkat (legalábiss így gondolom), de ez a június, illetve a július eleje az maga a kín. Látom rajta, hogy szenved, nem jó sehogy sem. Egyszer a földbe döngöl a szavaival, máskor meg bújik, mint egy kismacska, van amikor meg nem is szól semmit, csak idegenként kezeli a dolgokat.

Na sikerült!

Sokan mondogatják ma azt, hogy talpra kellene állnunk már Trianon után végre, mert már csak mi rágódunk rajta, mint a kutyák a koncon. Nem érdekel már senkit sem, csak minket. A szlovákok, a románok, a szerbek is túlléptek rajta, hát még a franciák, akiknek köszönhetjük ezt! De ők vajon a kedves, aranyos szomszédaink túllépnének egy ilyen helyzeten? Vagy esetleg a nagy francia nemzet, amely olyan büszke önmagára és a történelmére? Mit csinálnának, ha az országuk és népességük egyharmadára csökkenne?

Tud valaki valamilyen receptet a lustaság, vagy az állandó időzavar legyőzésére? Most is annyi tennivalóm lenne egyszerre, hogy csak futom a köröket, kapkodok össze-vissza, azután elmegy a kedvem az egésztől, nem lesznek megcsinálva a dolgaim. csak nekem ilyen nehéz ez, vagy másnak is gondot okoz? Egyszerre kellene elintéznem mindent, sőt azonos fontosságúnak érzem mindet, azután meg csak elveszek a részletekben. Ráadásul, vannak olyam munkáim, amit meg kell csinálnom, de jelenleg nincs is kedvem vele foglalkozni, pedig ha csinálom, akkor már haladnék vele rendesen.